Szuadó-barlang

A Szuadó-barlang (kataszteri száma: 4120-69) a Nyugat-Mecsekben, a Szuadó-völgyben, az Orfűi Vízfő-forrásbarlangtól mintegy 2,78 km-re délre található a völgytalp keleti szélén. Koordinátái: YEOV = 580676 XEOV = 86041 ZBf = 303 m. A barlang védettségi foka: kiemelt jelentőségű. Hossza 345,39 m, mélysége -51,82 m, ezzel a Mecsek negyedik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangja. Megközelítése a Pécs – Abaligeti műútról délnek letérve a kék +-en gyalogolva a legegyszerűbb.

A Szuadó-nyelő az Orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtőterületéhez tartozik, s a Jakab-hegy felől érkező Orfűi-patak vizét vezeti a mélybe. A patak átlagos vízhozama 200 l/perc, árvízi vízhozama 500-1000, de akár 3-4000 l/perc is lehet. A barlang pontosan a Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkő Tagozata és a Misinai Formáció Csoport Rókahegyi Dolomit Formáció határfelületén alakult ki. A Rókahegyi Dolomit a Szuadó-völgyben erősen földes, makroszkóposan inkább homokos-agyagos márgának tűnik, mint dolomitnak. Ezzel szemben a Viganvári Mészkő a dolomithoz képest nagyon kemény kőzet. Vékonyréteges, sokszor lemezes, egészen sötét színű, bitumenes és erősen kovás kifejlődésű mészkő. A járatok alsó része általában szűk és éles peremekkel, bemarásokkal jellemezhető eróziós formákban gazdag mészkőből, míg a járatok felső része tágas, inkább horizontális, mint vertikális megnyúlású, eróziós formákban szegény dolomitból áll. A barlang elsősorban kőzethatáron, rétegek mentén alakult ki, de preformációjában a tektonikai vonalak is szerepet játszottak. A járatok fő iránya a területre jellemző ÉK-DNy-i haránttörések irányát követi.

Az 1994. októberében és decemberében kibontott Szuadó-nyelő a nemkarsztos vízgyűjtő területről a karsztra érve az első víznyelő. A víz itt egy kb. 1,5 m hosszú és 0,5 m magas dolomitszikla alatt tűnt el, mielőtt a patakot a feltáró munka érdekében a lejjebb található inaktív nyelőkbe tereltük. A barlang bejáratát kőfallal biztosítottuk az árvízi betörésektől, és egy vízszintes helyzetű acélajtóval lezártuk.

A Szuadó-nyelőt kitöltő törmelékösszlet viszonylag vékonynak, mintegy 1-3 m vastagnak bizonyult. A törmelék osztályozatlan, a bejárat felett álló hatalmas több tonnás tömbtől az egészen apró kavicsig minden méretű kőzettörmelék megtalálható közöttük. A víznyelőben a felszíntől 2 méterre már teljesen tisztára mosott, csak karbonátos kőzetdarabokból álló, éles peremű kőzettörmelék fordult elő, melybe a felszínről behordott homokkőkavicsok ékelődtek. E kavicsokat már itt mangánkéreg vonta be. A nyelő törmelékeiben kőzetdarabokat és mangánkérges kavicsokat összecementáló cseppkőbekérgezések is szép számban előfordultak. Ez arra utal, hogy a nyelő életkora több ezer éves lehet, mivel ilyen vastagságú és tisztaságú kalcitkéreg kialakulásához mindenképpen hosszabb idő és megfelelően tágas és állékony, üledéktől mentes üreg kellett.

Ehhez a szakaszhoz a nyelő törmelékhalmazában elhelyezkedő, de a már betömedékelt Bejárati-árok, Bejárati-kuszoda és Vakjárat, illetve a még most is szabadtérrel rendelkező Forduló és a mai bejáratot jelentő, de jórészt már szálkőzetben kialakult Polcos-terem tartozik.

A Polcos-terem bejárati szakaszhoz való sorolását a felszínhez közeli helyzete, a Hasadéknál magasabb elhelyezkedése és a részbeni törmelékes felépítése indokolja. Ez a barlang legmagasabban kialakult természetes ürege. Felső vége egy méter híján a felszínre nyúlik, így itt csak vékony üledéktakaró fedi. Azonban ez a tömör szálkőzet és mederhordalék-törmeléket tartalmazó, mátrixában homok és kőzetliszt frakciójú, alluviális üledékréteg is elég volt arra, hogy nem itt, hanem 1.5 -2 m-rel távolabb, az első bontási ponton lépjen be a patakvíz a barlangba, és az omladékban haladva csak később törjön be a Polcos-terem alsó szakaszába. A "terem" mintegy 7.5 m hosszú, lefelé - a víz eróziós energiájának növekedésére utalva - szélesedő, a bejárat közelében laposabb és szűkebb, lejjebb megközelítőleg kör keresztmetszetű és tágasabb. Alsó vége 5.5 m-rel van a völgytalp alatt. Itt kb. 1.4 m átmérőjű a járatkeresztmetszet. Fedője, feküje és déli oldalfala szálkőzetben alakult ki, északi oldalfalát pedig nagyméretű, összetöredezett, de helyükből csak épphogy kimozdult blokkok alkotják, közéjük ékelődő kisebb szálkőzet törmelékkel. A terem feküjén közepes méretű, a talptól elvált, igen éles víz marta formákat hordozó szikladarabok helyezkedtek el. Ezek között fekete vas- és mangán-oxid kéreggel bevont mederkavicsok feküdtek. Egyéb barlangi képződményeket a Polcos-teremben nem találtunk. A járat végén egy részben eltömődött 10-20 cm-es, a teremmel csak kis szöget bezáró, közel É-D-i irányú, a Hasadékban folytatódó repedés jelentette a folytatást.

Morfológiája és méretei arra utalnak, hogy részleges inaktivitása (mert természetesen felső végén jelentős szivárgással kell számolnunk), viszonylag új keletű, amiért a legnagyobb kapacitású és időben legtartósabban - bár mint a példa is mutatja szakaszosan - működő nyelőjáratnak kell tekintenünk.

A második szakasz egy jellegzetes, közel függőleges szűkülettel kezdődik, ez a Postaláda. Ezen keresztül jutunk a Hasadékba, amely egy jól kimutatható gyűrődés mentén alakult ki. A gyűrődésben résztvevő kőzetekben a gyűrődés tengelyén más-más szintekben elhelyezkedő rétegekben eltérő térrövidülés, illetve tágulás következik be, ami puhább kőzetekben plasztikus alakváltozással, keményebb kőzetekben pedig összetöredezéssel járhat. Így feltehetőleg a területet ért gyűrődés következtében a Viganvári Mészkő és a Rókahegyi Dolomit réteghatárán a deformációval együtt elcsúszás is történt, ami a puha és kevéssé kötött dolomit fellazulásával, összetöredezésével járt, ami azután könnyen erodálódhatott. A Hasadék mintegy 11 m hosszú, hosszmetszetében hullámosan változó magasságú. A legmagasabb a Bázispontnál (3 m), a legalacsonyabb a Nadrágszaggatónál (alig 20 cm). A hasadék síkja pontosan K-Ny-i irányú, így É-i dőlésű. A dőlésértékek a járható szakaszokon 45-75o között változnak, felfelé meredekebbé válnak, lefelé egyre laposodnak. A Csobogás-teremben, ameddig követni lehet a hasadék lefutását, már alig több mint 10o, a felszínen a Bejárati-árokban pedig közel 80o-os a rétegdőlés. A bejárattól 6-8, majd 12-14 m-re található kőzetkibúvásokban pedig egyre kisebb dőlésértékek mérhetők.

A barlang felső szakasza az eróziós formákat, némi cseppkőbekérgezést, és mangánkérges kavicsot nem számítva jelentős barlangi képződményekkel nem rendelkezik. A járatok álfenekét a Nadrágszaggatóig víztiszta eróziós formákat mutató szálkőzet, szintén tisztára mosott, főleg a fedő és a fekü közül kiszakadt kőzettörmelék és néhány mangánkavics alkotja. A szűkület után agyagos kőzettörmelék borította az aljzatot, azaz a beömlő patak vize még a Nadrágszaggató előtt elnyelődött, és a hasadékot kitöltő üledékekben folytatta útját. A fedő nagyon laza és könnyen kipergő puha dolomitból áll. A Hasadék átlagos szélessége 1 m körüli, de mind felfelé, mind lefelé elkeskenyedik a járat, a hasadék összezár. A fedőben a Bázispont felett és a Hasadék K-i végében rányelők találhatók, melyek tiszta kőzettörmelékkel kitöltöttek. Ezek felfelé folytatódnak, s legalább 1-2 m-re belátható a lefutásuk. A Hasadékhoz a Nadrágszaggatónál egy kicsinyke terem, a Tömedék-terem kapcsolódik, melyből ember számára járhatatlan keresztmetszetű csatorna nyílik a Csobogás-terem irányába, feltételezhetően a hasadék eltömődött részein keresztül.

Ez a szakasz tulajdonképpen a Csobogás-termet, a Gumóst, a Cseppköves-termet, a Nagyomlást, az Álló-termet, a Mese-kanyont a Sára-forrással és Sára-vízeséssel, a Lapos-termet, és a két utóbbi között a Gilisztást és a Kezes-lábast foglalja magába.

A járatok nem hasadékszerűek, hanem a karbonátos kőzetekbe bemaródtak. A Csobogás-teremtől kezdve már nem két különböző kőzetből álló réteglap közötti hasadékszerű, hanem általában 1/1-es magasság/szélesség aránnyal jellemezhető járatkeresztmetszet az uralkodó. Az oldalfalak a mészkő lemezessége miatt csipkézettek. Néhol 20-30 cm-es mélységű, hosszú, egybefüggő párkánysorok húzódnak végig az oldalfalakon. A barlang kialakulásának kezdeti stádiumában először a puhább dolomit erodálódott széles, illetve lapos szelvényű barlang keresztmetszetet létrehozva. A barlangfejlődés későbbi stádiumában, amikor már a dolomitban az összefüggő járatrendszer kialakult, megkezdődött a keményebb mészkőbe is a bevágódás. Ettől kezdve a patak eróziós tevékenysége a Viganvári Mészkőre tevődött át. A dolomit csak árvizek idején és főleg a szűk szelvényű járatszakaszokon pusztult időszakosan tovább. A párkányokon minden esetben vastag, agyagos-homokos üledéktakaró található. Ez azt mutatja, hogy a Szuadó-barlang a fejlődésének bizonyos (legalább egy) stádiumában teljesen feltöltött állapotban volt.

Itt jelentkeznek először a klasszikus barlangi képződmények, a cseppkövek, a borsókövek, a különféle kalcitbekérgezések, kiválások. Cseppköveket a Csobogás-teremben láthatunk először. Sokfelé fellelhetőek a függőcseppkö