A Szuadó-barlang (kataszteri száma: 4120-69) a Nyugat-Mecsekben, a Szuadó-völgyben, az Orfűi Vízfő-forrásbarlangtól mintegy 2,78 km-re délre található a völgytalp keleti szélén. Koordinátái: YEOV = 580676 XEOV = 86041 ZBf = 303 m. A barlang védettségi foka: kiemelt jelentőségű. Hossza 345,39 m, mélysége -51,82 m, ezzel a Mecsek negyedik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangja. Megközelítése a Pécs – Abaligeti műútról délnek letérve a kék +-en gyalogolva a legegyszerűbb.
A Szuadó-nyelő az Orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtőterületéhez tartozik, s a Jakab-hegy felől érkező Orfűi-patak vizét vezeti a mélybe. A patak átlagos vízhozama 200 l/perc, árvízi vízhozama 500-1000, de akár 3-4000 l/perc is lehet. A barlang pontosan a Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkő Tagozata és a Misinai Formáció Csoport Rókahegyi Dolomit Formáció határfelületén alakult ki. A Rókahegyi Dolomit a Szuadó-völgyben erősen földes, makroszkóposan inkább homokos-agyagos márgának tűnik, mint dolomitnak. Ezzel szemben a Viganvári Mészkő a dolomithoz képest nagyon kemény kőzet. Vékonyréteges, sokszor lemezes, egészen sötét színű, bitumenes és erősen kovás kifejlődésű mészkő. A járatok alsó része általában szűk és éles peremekkel, bemarásokkal jellemezhető eróziós formákban gazdag mészkőből, míg a járatok felső része tágas, inkább horizontális, mint vertikális megnyúlású, eróziós formákban szegény dolomitból áll. A barlang elsősorban kőzethatáron, rétegek mentén alakult ki, de preformációjában a tektonikai vonalak is szerepet játszottak. A járatok fő iránya a területre jellemző ÉK-DNy-i haránttörések irányát követi.
2. Felső, hasadékbarlang jellegű szakasz
3. Középső szakasz, Csobogás-teremtől a Nagy-aknáig
4. Nagy-akna
5. Nagy-akna utáni patakos szakasz
Az 1994. októberében és decemberében kibontott Szuadó-nyelő a nemkarsztos vízgyűjtő területről a karsztra érve az első víznyelő. A víz itt egy kb. 1,5 m hosszú és 0,5 m magas dolomitszikla alatt tűnt el, mielőtt a patakot a feltáró munka érdekében a lejjebb található inaktív nyelőkbe tereltük. A barlang bejáratát kőfallal biztosítottuk az árvízi betörésektől, és egy vízszintes helyzetű acélajtóval lezártuk.
A Szuadó-nyelőt kitöltő törmelékösszlet viszonylag vékonynak, mintegy 1-3 m vastagnak bizonyult. A törmelék osztályozatlan, a bejárat felett álló hatalmas több tonnás tömbtől az egészen apró kavicsig minden méretű kőzettörmelék megtalálható közöttük. A víznyelőben a felszíntől 2 méterre már teljesen tisztára mosott, csak karbonátos kőzetdarabokból álló, éles peremű kőzettörmelék fordult elő, melybe a felszínről behordott homokkőkavicsok ékelődtek. E kavicsokat már itt mangánkéreg vonta be. A nyelő törmelékeiben kőzetdarabokat és mangánkérges kavicsokat összecementáló cseppkőbekérgezések is szép számban előfordultak. Ez arra utal, hogy a nyelő életkora több ezer éves lehet, mivel ilyen vastagságú és tisztaságú kalcitkéreg kialakulásához mindenképpen hosszabb idő és megfelelően tágas és állékony, üledéktől mentes üreg kellett.
Ehhez a szakaszhoz a nyelő törmelékhalmazában elhelyezkedő, de a már betömedékelt Bejárati-árok, Bejárati-kuszoda és Vakjárat, illetve a még most is szabadtérrel rendelkező Forduló és a mai bejáratot jelentő, de jórészt már szálkőzetben kialakult Polcos-terem tartozik.
A Polcos-terem bejárati szakaszhoz való sorolását a felszínhez közeli helyzete, a Hasadéknál magasabb elhelyezkedése és a részbeni törmelékes felépítése indokolja. Ez a barlang legmagasabban kialakult természetes ürege. Felső vége egy méter híján a felszínre nyúlik, így itt csak vékony üledéktakaró fedi. Azonban ez a tömör szálkőzet és mederhordalék-törmeléket tartalmazó, mátrixában homok és kőzetliszt frakciójú, alluviális üledékréteg is elég volt arra, hogy nem itt, hanem 1.5 -2 m-rel távolabb, az első bontási ponton lépjen be a patakvíz a barlangba, és az omladékban haladva csak később törjön be a Polcos-terem alsó szakaszába. A "terem" mintegy 7.5 m hosszú, lefelé - a víz eróziós energiájának növekedésére utalva - szélesedő, a bejárat közelében laposabb és szűkebb, lejjebb megközelítőleg kör keresztmetszetű és tágasabb. Alsó vége 5.5 m-rel van a völgytalp alatt. Itt kb. 1.4 m átmérőjű a járatkeresztmetszet. Fedője, feküje és déli oldalfala szálkőzetben alakult ki, északi oldalfalát pedig nagyméretű, összetöredezett, de helyükből csak épphogy kimozdult blokkok alkotják, közéjük ékelődő kisebb szálkőzet törmelékkel. A terem feküjén közepes méretű, a talptól elvált, igen éles víz marta formákat hordozó szikladarabok helyezkedtek el. Ezek között fekete vas- és mangán-oxid kéreggel bevont mederkavicsok feküdtek. Egyéb barlangi képződményeket a Polcos-teremben nem találtunk. A járat végén egy részben eltömődött 10-20 cm-es, a teremmel csak kis szöget bezáró, közel É-D-i irányú, a Hasadékban folytatódó repedés jelentette a folytatást.
Morfológiája és méretei arra utalnak, hogy részleges inaktivitása (mert természetesen felső végén jelentős szivárgással kell számolnunk), viszonylag új keletű, amiért a legnagyobb kapacitású és időben legtartósabban - bár mint a példa is mutatja szakaszosan - működő nyelőjáratnak kell tekintenünk.
A második szakasz egy jellegzetes, közel függőleges szűkülettel kezdődik, ez a Postaláda. Ezen keresztül jutunk a Hasadékba, amely egy jól kimutatható gyűrődés mentén alakult ki. A gyűrődésben résztvevő kőzetekben a gyűrődés tengelyén más-más szintekben elhelyezkedő rétegekben eltérő térrövidülés, illetve tágulás következik be, ami puhább kőzetekben plasztikus alakváltozással, keményebb kőzetekben pedig összetöredezéssel járhat. Így feltehetőleg a területet ért gyűrődés következtében a Viganvári Mészkő és a Rókahegyi Dolomit réteghatárán a deformációval együtt elcsúszás is történt, ami a puha és kevéssé kötött dolomit fellazulásával, összetöredezésével járt, ami azután könnyen erodálódhatott. A Hasadék mintegy 11 m hosszú, hosszmetszetében hullámosan változó magasságú. A legmagasabb a Bázispontnál (3 m), a legalacsonyabb a Nadrágszaggatónál (alig 20 cm). A hasadék síkja pontosan K-Ny-i irányú, így É-i dőlésű. A dőlésértékek a járható szakaszokon 45-75o között változnak, felfelé meredekebbé válnak, lefelé egyre laposodnak. A Csobogás-teremben, ameddig követni lehet a hasadék lefutását, már alig több mint 10o, a felszínen a Bejárati-árokban pedig közel 80o-os a rétegdőlés. A bejárattól 6-8, majd 12-14 m-re található kőzetkibúvásokban pedig egyre kisebb dőlésértékek mérhetők.
A barlang felső szakasza az eróziós formákat, némi cseppkőbekérgezést, és mangánkérges kavicsot nem számítva jelentős barlangi képződményekkel nem rendelkezik. A járatok álfenekét a Nadrágszaggatóig víztiszta eróziós formákat mutató szálkőzet, szintén tisztára mosott, főleg a fedő és a fekü közül kiszakadt kőzettörmelék és néhány mangánkavics alkotja. A szűkület után agyagos kőzettörmelék borította az aljzatot, azaz a beömlő patak vize még a Nadrágszaggató előtt elnyelődött, és a hasadékot kitöltő üledékekben folytatta útját. A fedő nagyon laza és könnyen kipergő puha dolomitból áll. A Hasadék átlagos szélessége 1 m körüli, de mind felfelé, mind lefelé elkeskenyedik a járat, a hasadék összezár. A fedőben a Bázispont felett és a Hasadék K-i végében rányelők találhatók, melyek tiszta kőzettörmelékkel kitöltöttek. Ezek felfelé folytatódnak, s legalább 1-2 m-re belátható a lefutásuk. A Hasadékhoz a Nadrágszaggatónál egy kicsinyke terem, a Tömedék-terem kapcsolódik, melyből ember számára járhatatlan keresztmetszetű csatorna nyílik a Csobogás-terem irányába, feltételezhetően a hasadék eltömődött részein keresztül.
Ez a szakasz tulajdonképpen a Csobogás-termet, a Gumóst, a Cseppköves-termet, a Nagyomlást, az Álló-termet, a Mese-kanyont a Sára-forrással és Sára-vízeséssel, a Lapos-termet, és a két utóbbi között a Gilisztást és a Kezes-lábast foglalja magába.
A járatok nem hasadékszerűek, hanem a karbonátos kőzetekbe bemaródtak. A Csobogás-teremtől kezdve már nem két különböző kőzetből álló réteglap közötti hasadékszerű, hanem általában 1/1-es magasság/szélesség aránnyal jellemezhető járatkeresztmetszet az uralkodó. Az oldalfalak a mészkő lemezessége miatt csipkézettek. Néhol 20-30 cm-es mélységű, hosszú, egybefüggő párkánysorok húzódnak végig az oldalfalakon. A barlang kialakulásának kezdeti stádiumában először a puhább dolomit erodálódott széles, illetve lapos szelvényű barlang keresztmetszetet létrehozva. A barlangfejlődés későbbi stádiumában, amikor már a dolomitban az összefüggő járatrendszer kialakult, megkezdődött a keményebb mészkőbe is a bevágódás. Ettől kezdve a patak eróziós tevékenysége a Viganvári Mészkőre tevődött át. A dolomit csak árvizek idején és főleg a szűk szelvényű járatszakaszokon pusztult időszakosan tovább. A párkányokon minden esetben vastag, agyagos-homokos üledéktakaró található. Ez azt mutatja, hogy a Szuadó-barlang a fejlődésének bizonyos (legalább egy) stádiumában teljesen feltöltött állapotban volt.
Itt jelentkeznek először a klasszikus barlangi képződmények, a cseppkövek, a borsókövek, a különféle kalcitbekérgezések, kiválások. Cseppköveket a Csobogás-teremben láthatunk először. Sokfelé fellelhetőek a függőcseppkövek, melyek átlagos mérete 5 és 10 cm között van. Sztalagmitok ritkábban, főleg az áradástól is védett, magasabb párkányokon helyezkednek el. A legnagyobb állócseppkő mérete 20 cm (Fallosz). A barlang mennyezetén található képződmények között heliktitek is előfordulnak alárendelten. Borsókővel a kutatás során már az omladékban is találkoztunk. Ezek CaCO3-ban túltelített légnedvességet tartalmazó barlangi levegő rendszeres áramlására utaltak. Jelenlétük a gyors képződésükre utal, ha az állandóan alakuló, egységeiben malomkőszerűen őrlő mozgást végző törmelékben kifejlődhettek. Borsókövek legnagyobb mennyiségben a Csobogás-terem után található igen szűk járatszakaszon fordulnak elő. Itt a járat felső részén mind a dolomit, mind pedig a mészkő teljes felületét borsókő borítja. Színük egészen sötét barna, és az átlagoshoz képest is matt. Alakjuk deformált, ami az áramló barlangi levegőből való kiválásra utal. A Gumós környékén ugyanis a leszűkült keresztmetszetben a gyorsan és folyamatosan áramló barlangi levegő ideális feltételt jelenthet a kiváláshoz.
A Nagyomlást követő részen, a talp nyugati oldalán egy közel állandó 5,5 l/perces hozamú, feltételezhetően függő karsztvízből táplálkozó forrás fakad, a Sára-forrás. Innentől a járatot aktív vízfolyás kíséri. A patak szemmel láthatóan meanderezni igyekszik, ami a Nagyomlás kőzettörmeléktől mentes oldalán, a Mese-kanyonban, illetve a Lapos-teremben kitűnően felismerhető. A félkörívesen hajló járatok (meder) hosszabb ívén folyik és végzi pusztító tevékenységét a barlangi patak, mint ahogyan minden felszíni meanderező vízfolyásnál is ez a mechanizmus érvényesül. A Nagyomlás patakmedre 5 m hosszban álfenékkel rendelkezik, ami szinte teljesen kalcitból áll. Érdekes kifejlődést jelent a Mese-kanyon végén, egy gát mögül kibugyogó víz által lerakott, zegzugos, formagazdag, organikus mésztufa képződmények formájára emlékeztető kiválás is.
A barlangi képződmények közül a mangánkérges kavicsok szinte a barlang egészére egyformán jellemzőek, mind víztiszta szabad hordalék, mind pedig eltemetett üledék formájában. A József Attila Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékén végzett RFA vizsgálatok alapján a kéreg összetételében a mangán és a vas dominál. Más magyarországi példák és vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a kiválásában itt is az organikus tevékenység játssza a fő szerepet. A kavicsok túlnyomó része homokkő, elenyésző százaléka pedig mészkő anyagú. Ez a vízgyűjtő területen található kőzetek megoszlására és arra utal, hogy a kavicsok egytől egyig felszíni eredetűek.
A Nagy-akna tipikus harangakna. Mintegy 15 m magas és kb. 8x8 m-es alapterületű. Mennyezete kupolaszerűen záródik. Az akna függőleges helyzetben található rétegek között alakult ki. A déli oldalán egy párkány található, melyet a befolyó patak alakított ki folyamatos hátravágódásával. A párkány kb. 5 m magas. Az innen lefutó víz 7,5 m-es szabadeséssel zuhan a kisebb-nagyobb sziklák törmelékéből álló aknafenékre. A Nagy-akna tetejébe vezető Lapos-terem fedőjében sikerült egy valódi vetőt azonosítani. A vető két oldalán egymással szöget bezáró rétegek, ezek között pedig agyagos mátrixú, legalább 10 cm vastagságú, törmelékdarabos vetőbreccsa található. A Nagy-akna előtt és után a rétegek közel vízszintes dőlésűek, szemben az aknában tapasztalható függőleges rétegekkel. Feltételezzük, hogy a Nagy-akna tulajdonképpen egy feltolódási zóna mentén alakulhatott ki. Képződményeit néhány különböző színű cseppkőcsoport jelenti. Az akna leküzdésére három tagból álló acéllétrát építettünk be. Ennek állapota sajnos már nem kielégítő.
2000-ben egy kutató akna segítségével, amelyet fával kiácsoltunk, sikerült megtalálni a Nagy-aknából kilépő patakot az akna északi falának tövében, amely eredményeképpen először egy 20 m hosszú új járatszakaszt, majd az I. szifon 2006 tavaszi áttörését követően újabb 63 m hosszúságú cseppköves barlangszakaszt tártunk fel. Az új szakaszba a Nutellás-terem, az I. szifon, az 56-os folyosó, a Lóitató, az Erdő, az Aqua-park, a Fátyolkás-terem, a Hasfelmetsző és a Mosoda tartozik.A Nagy-akna utáni járat első 5 métere az akna törmelékének és a szálkőfalnak a határán, egy agyagdombon halad (Nutellás-terem), majd egy tereplépcsőt követően réteglap mentén szálkő járatban folytatódik. Itt a rétegek már közel vízszintes dőlésűek (10o). Itt csatlakozik be újra a patak jobbról a törmelék alól. A járat hirtelen jobbra fordul, s elérjük az I. szifont, ahol tulajdonképpen a réteglapokra merőlegesen halad a patak. A vízbe lógó réteglapokat kellett áttörnünk a továbbhaladáshoz, mintegy 5 m hosszúságban. Az I. szifon után a járat újra balra tart, s eleinte réteglapok között halad az alacsony magasságú járat (56-os folyosó), majd egy közel függőleges hasadék mentén kitágul. Az Erdőben a barlangra eddig nem jellemző cseppkőgazdagság tárul elénk. Elsősorban sztalagtitok, főleg szalmacseppkövek, borsókövek és cseppkőlefolyások láthatók. Több felé mangán kiválás figyelhető meg. Balra a teremben agyagdomb kíséri a patakot. Az Aqua-park tulajdonképpen egy szűkület, a talpi réteglapon a patakkal együtt bújunk át a Fátyolkás-terembe. Itt kétoldalt agyagrézsü kíséri a bevágódott medret. A Hasfelmetsző szűkületét egy agyagos szifonkerülő járattal sikerült kikerülnünk, ezen átbújva jutunk a jelenlegi végpontot jelentő Mosodába. A Mosoda egy szifontó, nagy mennyiségű homokos és agyagos üledék felhalmozódással, mintegy -1,5 m mély vízzel. A terem ÉK-i oldalában a vízszint alatt 40 cm-el szűk járat sejthető a réteglapok mentén, de egyenlőre nem járható.A barlang újonnan felfedezett alsó szakasza lényegesen eltér a korábban megismert felsőbb szakaszoktól. Jellemzően aktív patakos járat, s uralkodóvá válik a tektonikai preformáltság. A hasadékrendszer mentén intenzív cseppkőképződés figyelhető meg (szalmacseppkövek, sztalagmitok). A korábban megfigyelt ÉK-DNy-i irányultságtól eltérően erre a barlangszakaszra az ÉNy-DK-i irány
Kapcsolódó anyagok:
